, (dő-l-eszt) áth. m. dőleszt-ětt, par. dőleszsz. 1) Testét vagy testének valamely részét reá nehezíti valamire, pl. Hátát a falnak, karját más vállára dőleszti. 2) Kidudorít, kinyom, pl. Szemeit rám dőleszti; mellét előre dőleszti; pofáját a nagy gőgtől kidőleszti.