, DUZ, (1), (eredete szinte: du, rokonságait l. DÚCZ alatt) fn. tt. dúz-t, tb. ~ok. Emelkedvény, dag; ami ki van domborodva, dudorodva vagy felpuffadva. Régi, elavult szó. Származékai: duzma, duzmad, duzmaszt, dúzos, duzzad, duzzan, duzzaszt, duzzog, duztig stb.