, (dön-ög) önh. m. döng-tem vagy döng-öttem, ~tél, ~öttél, ~ött. htn. ~ni vagy ~eni. Tompán, egyhangulag szól, mormog. Vastag hangon: dong. Döngnek a méhek, darázsok, legyek, stb. Döng a megütött, vagy ütődött test, midőn tompán hangzik vissza, pl. döng az ember háta ha megütik.