, (döm-öcs-köl, azaz töm-ös-kél) áth. m. dömöcsköl-t. 1) Kézzel, lábbal, vagy valamely eszközzel nyomkod, tömöget, zúz, összezúz. Dömöcskölni rudakkal a kádban levő szőlőt. 2) Átv. ért. ütöget, vereget; megráz, gyomroz, öszvevissza ránczigál valakit. Vastag hangon: domicskol.