, (dél-cz-eg-ség) fn. tt. délczegség-ět. 1) Büszke járáskelés, deli testhordozás, milyen a hegyke katonáé, vagy jól abrakolt és tanított paripáé. 2) Ellenszegülés, a vérnek pajkosságából eredő kirugás, fék és zabola elleni törekvés, mind tulajdon mind átvitt értelemben.