, mn. tt. dús-t, vagy ~at, tb. ~ak. A dú (zsákmányolás, zsákmány) és os részekből állván, tulajdonkép annyi mint: zsákmánynyal, ragadománynyal bővelkedő. Átv. és köz értelemben: igen sok vagyonnal biró. Dús gazdag. Újabb korban általán: bővelkedő. Kellemdús, bájdús, szellemdús, aranydús, reménydús. Képzésre olyan, mint: bú, bús.