, (düh-ös) mn. tt. dühös-t vagy ~et, tb. ~ek. 1) Öntudatlan, s ész nélkül zajongó indulattól elragadott. Dühös ember. 2) Kegyetlen, vérengző, mérges. Dühös vadak, dühös ellenség, dühös csata. 3) Dühkórban, víziszonyban levő. Dühös kutya, macska. 4) Átv. ért. pusztító, kártevő. Dühös szélvész, dühös villám, mennykövek.