, (dur-va vagy dur-v-a) mn. tt. durvát. 1) Faragatlan, természeti nyers állapotban levő, min a mesterség semmit sem fínomított. Mondatik általán anyagokról, pl. durva bőrök, durva posztó, durva kövek, oszlopok. 2) Átv. ért. müveletlen, fínomság, gyöngédség nélküli, nyerses. Durva ember, durva hang, szó, beszéd. Durva bánásmód, magaviselet. Rokon vele a latin durus, finn törkiä, jyrkkä, persa-török durust, ném. hart.