, fn. tt. dús-t, tb. ~ok. 1) Eredetileg zsákmányból, vagyis hadi ragadományból meggazdagodott ember. A dúsok nem soká uralkodnak. (Km). 2) Általános ért. igen gazdag ember. A Debreczeni legendáskönyvben eléjön (római) ,tanácsos értelemben. "Szent Gergöly pápa római dúsnak nömös nemzetségéből támada. "Kinek testét a Sephonia római dúsné felvévén.
Rokon vele a latin dis, dives, a szláv doszt, doszta stb.