, (dur-cza, németül Trotz, a szanszkrit nyelvben dharsz am. mer, daczol, V. ö. DURCZÁS) fn. tt. durczát. 1) Egy a durcz szóval. l. DURCZ. Jelent, makranczot, ellenszegülést, makacsságot, daczot, hörcsök természetü haragot. 2) Növénynem a háromhímesek seregéből és kétanyások rendéből, csészéjének polyvája nincs; bokrétája két ondóju, öszveborult csónakos, lapított; az ormója érdes, kalásztalan; virágzása bugás. (Leersia. W). 3) Némely tájakon am. kenyér gyürkéje, ducza.