, mn. tt. duránczi-t, tb. ~ak. Mondatik baraczk- vagy szilváról, (duránczi baraczk, duránczi szilva), melynek húsa a maghoz ragad, s rendszerént édesebb ízü. Ellentéte: magvaváló.
Megvan több nyelvekben is, pl. olaszul duracine, németül Durantzen, ide tartozónak látszik a hellen δουρατεος is, mely am. fás). Alkalmasint a latin durus-ból, igen kemény csontára miatt, kapta nevét.