, fn. tt. Dunát. Magyarország fő folyama, latinul (Danubius, németül Donau, régenten Iszter-nek is hivták). Nagy Duna vagy Öreg Duna. Mosonyi vagy Győri Duna. Vágduna. Duna vize. Sok víz lefoly addig a Dunán. Km. A Duna vize sem mossa le emberről a gyalázatot. (Km). Duna pontya. Tisza kecsegéje, Ipoly csukája legjobb bőjt, ha szerémi borban főtt. (Km). Dunába halni. Kipez-kapoz, mint a Dunába haló ember. (Km). Dunába vizet hordani. (Km). Mindegy akár a tengerbe haljon az ember, akár a Dunába. (Km). Nem egyszer úszta át ő már a Dunát, azaz sok próbán ment keresztűl. (Km). Nagy dolog volna, ha a Dunában nem volna viz. (Km).
A Dunában sok a víz,
Jaj, ki a leánynak hisz,
Mint a víz a Dunábúl,
Ki nem fogy az bajábúl.
(Kisf. K.)
"Menjünk innen fakó lovam,
Tisza ide nem messze van,
A Tiszában megitatok.
A Dunáig meg sem állok.
Vörösmarty.
"Tisza, Duna minden habja
Ízes halát bőven adja.
Nemzeti népdal.
Dunában keres vizet. (Km). Dunán innen. Dunán túl. Duna mellett. Duna mentében. Dunára járni vizért. Dunán szállítani valamit. Dunától Tiszáig. Dunabalparti, Duna jobbparti vasút. Ebek elnevezésére is haszják mint a többi folyókat, azon néphitnél fogva, hogy a folyóról nevezett eb nem dühödik meg, amidőn kicsinyezőleg duncsi-nak is szokták mondani.