, (dur-cza-as) mn. tt. durczás-t vagy ~at, tb. ~ak. Daczos, akaratos, agyafúrt, makacs, makranczos, ki haragjában megköti magát, szótalan, vagy legfölebb visszadunnyogó; vad, mogorva képü. Durczás gyerek, durczás asszony.
Rokonok vele a hellen ϑρασυς, latin trux, német trotzig, szanszkrit dharszusz stb.