, DÚKÁL, (dú-ka-al) önh. m. dukál-t. A köznépnél, kivált pedig a katonák között divatozó ige, mely annyit jelent, mint: részül jár, kijár, illetőségi rész gyanánt adatik. A katonának dukál kenyér és hús; lovának dukál széna, abrak. A rabnak vízen, kenyéren kivül egyéb nem dukál. Eredetét illetőleg l. DUKA.