, (disz-it-mény) fn. tt. diszitmény-t, tb. ~ěk. 1) Általán, mindenféle ékesség, mely valaminek díszt ad, pl. szobadiszítmény, bútordiszítmény, falak diszítménye. 2) Különösen, szinpadi készületek, melyek a jelenetek helyét, pl. a szobákat, teremeket, utczákat, erdőket sb. ábrázolják.