, (du-ol) áth. m. dúl-t. 1) Ragadozva, rabolva, zsákmányolva pusztít. Az ellenség dúlja az országot. Veszett ország az, kit szamáron dúlnak. Km. 2) Erőszakosan ide-oda hány, vet, forgat, felzavar, mint a rablók tenni szoktak. Feldúlni a házat, a boltbeli portékákat. Átv. ért. feldúlni valakinek nyugalmát, boldogságát. 3) A be nem fizetett adó fejében az adós holmijét, marháját stb. erőszakosan elkobozza. A szolgabíró, a hajdúk, a katonák dúlni mennek a helységet. Innen átv. ért. zsarol, nyomorgat, kínoz. Dúlják a fizetni nem képes szegény embert.
Eredetére nézve l. DU vagy DÚ, gyök.