, (döcz-ög) önh. m. döczög-tem, ~tél, ~ött. 1) A haladó kocsi, szekér holmi göröngyös, likacsos, köves úton rázódva ide-oda ütődik. 2) Mondatik kövér, nehezen járó, vagy sántikáló emberről, ki menés közben jobbra-balra dűlöng, hajladozik. Döczögve jár, mint a hízott récze. Alig döczög.