, (dug-asz) fn. tt. dugasz-t, tb. ~ok. 1) Általán amivel valamely lyukat, üreget betömünk, becsinálunk, különösen a dugaszcserből készített henger-alaku eszköz. Hordódugasz, palaczkdugasz. Dugaszt ütni, beverni; dugaszt kihúzni. Dugaszszal becsinálni. Seggdugasz, azaz apró kis ember vagy gyermek. Aljas kifejezés. 2) Rejtekhely. Dugaszban tartani valamit.