, (dug-a) fn. tt. dugát. 1) Fahasáb, mely kellőleg alakítva kádak, hordók, sajtárok, s egyéb ilynemü faedények alkotó részéül szolgál. Máskép donga. Dugába dőlni, azaz ép állapotját elveszteni, semmivé lenni, mint mikor a hordó dongákba öszvedől. Dugába dőlt terv. Dugába dönteni, azaz megsemmisíteni, elrontani, mint elromlik a hordó, midőn dugái bedőlnek. 2) Mint dug ige származéka székely tájszólás szerént am. felárkolás, mely a vizet mintegy résbe dugja, nyomja.