, (drág-a-as) mn. tt. drágás-t vagy ~at, tb. ~ak. 1) Oly árusról mondatik, ki áruit igen magasra tartja, azoknak fölötte nagy árt szab. Drágás kalmár, drágás kofa. 2) Egy kissé drága. A drága melléknévnek némi mérséklettel egybekötött módosúlatát fejezi ki, mint ezek is: vöröses, zöldes, kicsinyes stb.