, (diák-ság) fn. tt. diákság-ot. 1) Tanuló ifjuság. Jön a diákság az iskolából. 2) Diák élet, tanuló kor. Még diákságunkban öszvebarátkoztunk. Diákságától fogva nem vett könyvet kezébe. 3) Latin v. diák nyelv vagy ily nyelvű irat. Rosz diákság. Konyhadiákság. 4) Irodalom; de ezen értelme kiavult.