, (csill-ap) fn. tt. csillap-ot. Régies. Jelent, nesznek, zajnak elcsendesülését, megszünését, mintegy csendre térését, leszállását. A nagy sötétes estvéknek idején, nagy csillapjában sátorunk körül titkos istrázsát is állítson, és tartson. (Rákóczy Gy. rendelése, Rummy Monum. Hung. 186. I.) Szél csillapja, tenger csillapja.
Gyöke csill rokon a német still, stille, svéd stilla stb. szókkal. A finnben hälvenen am. csillapodom.