, (csill-ám) fn. tt. csillám-ot. 1) Szemeket kápráztató fény, mely a világosság különféle visszaverődése által különfélekép tünik a szemekbe. Drágakövek csilláma. 2) Hirtelen feltünő, s legott elmuló fény, világosság, pl. a messze sötétben föltünő mécs, vagy víz világa, vagy a hunyorgó macska szeme.
Képzésre olyan, mint: villám hullám. Rokon vele a német glimmen, Glimmer, angolszász glomung, glommung (= szürkület) stb.