, (csill-ám-l-ik) k. múlt: csilláml-ott, htn. ~ani. 1) Valamely test reszketeg fénynyel világlik, mi az által történik, hogy a világosság különféle irányokban verődik vissza róla. Csillámlik a sok lámpával megrakott tűzszobor. Csillámlanak a széltől hajtott, s naptól sugározott folyó hullámai. 2) Kicsinyítő ért. midőn valamely test csak gyöngén, s néha-néha, alig észrevehetőleg, fénylik. Kicsillámlanak néha a felhők alá rejtett csillagok. Átv. ért. csillámlik egy kevés remény.