, (csill-og) önh. m. csillog-tam, ~tál, ~ott. Valamely fényes test, különféle irányokban visszaverődő sugarakkal kápráztatja a szemeket. Csillognak a drágagyöngyök, az éjjeli lámpák, a nap sugarainál kivont és forgatott fegyverek. Csillog a szeme, mint a kanmacskáé. Km. Csillog-villog.
"A szép fényes katonának
Arany, gyöngy élete,
Csillog villog mindenfelül
Jó vitéz fegyvere.
Amadé.
Rokon vele a hellen κηλοω, szanszkrit dsval (csillog, ég), latin caleo, calidus, finn kiillan, kiilun (csillogok, csillámlom), kiilutan (csillogtatok), német glühen, glänzen, glotzen stb.