, (csik-ol-an-d-ó-os) mn. tt. csiklandós-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Aki vagy ami a csiklandásra nagyon hajlékony, érzékeny. Én igen csiklandós vagyok. Csiklandós bőr. A tenyér csiklandósabb szokott lenni a homloknál. 2) Átv. ért. kényes, mivel csak csinyján, vigyázva lehet bánni; mit ha érintenek, sok bajra ad okot, sikamlós. Csiklandós dolog némely házi ügyekbe avatkozni. Némely hivatal igen csiklandós körülményekbe hozhatja az embert.
"Csiklandós szók ezek és mind esztelenek.
Gr. Zrinyi Miklós.