, (csik-ol-ó) fn. tt. csikló-t. 1) Az emlős nőállatok szeméremtestéből kiálló nyelvecske (Clitoris). 2) A négylábú állatok horgas ina. 3) Két testnek oly összefűzése, mely által azok mozoghatnak, különösen az állati s emberi tagoknak ily módon létesült egybekapcsoltatása, s a hely, hol ezen összekapcsoltatás történik, másképen: csukló. Eltaláltad a csiklóját, km. t. i. a disznófark csiklóját eltalálni ügyességnek tartatik, innen azon közmondás ügyességet jelent. Könnyű eltalálni a kolbász csiklóját. Km.