, (csih-ít) áth. m. csihít-ott, par. ~s, htn. ~ni, vagy ~ani. A lovat indulásra, vagy menésre, sietésre ezen szóval nógatja: csih! másképen: csett. Talán innen származott csikó (csih-kó), csett-től pedig a tájdivatos és régies csidkó.
A csih nógató szócska másképen hi! vagy hih; mindkettő rokon siet szó sebességet jelentő, sőt ennek hangját utánzó si gyökével, mely suhan, sugár stb. szóknál su alakban jön elé.