, (csik-ol-an-d-ás) fn. tt. csiklandás-t, tb. ~ok. 1) A testnek, vagy léleknek valamely vegyes érzésre ingerlése, gerjesztése, különösen tapintás által. Nyakcsiklandás, talpcsiklandás, tenyércsiklandás. 2) Szenvedő ért. azon állapot, melyben van valaki, midőn idegei vegyes érzésre ingereltetnek. Csiklandás miatt nevetni, ugrani. Csiklandásban elájulni. Csiklandástól félni.