, CSIK, fn. tt. csík-ot. 1) Sáros, iszapos vizekben tenyésző, apró, kitünőleg fürge mozgékonyságu és sikamlós bőrü halnem. Forog, eleven, siklik, mint a csík. Ki csíkot akar fogni, rakja ki a varsát azaz aki czélt érni akar, használja a kellő eszközt. Km. Hallgat, mint csík a varsában. Km. Csapja csíkot a lencsével, azaz egymással öszve nem férő dolgokat kever együvé. Km. 2) Metélt tészta neme, mely hosszukás vékony alakjánál fogva némileg a csíkhalacskához hasonló. Turós, mákos csíkot enni. Némely tájakon: mácsik, vagy fordítva csikmák. l. ezt. Legjobb a csík, ha megnyakazzák. Km. 3) Szintén a csíkhaltól vett hasonlatnál fogva, am. bizonyos színü vonás, mely az állati bőrön, szőrön, gyümölcsök héján, vagy szöveteken s más műveken elnyúlik. A törökben csizi am. húzás (trait), vonal (ligne). Innen: csíkos körte, csíkos kelme, csíkos szoknya. 4) A madarak farának hegye, csúcsa, szokottabban: farcsík. 5) Mirigy-féle nyavalya a disznók torkában.
Fürge mozgékonyságánál fogva a csikland, csikló, csúszós tulajdonságát illetőleg pedig a sík, sikamlik, sikamlós szókkal rokonítható. Innen a közmondat: siklik mint a csík. Megvan a szláv nyelvekben is. Hasonló hozzá: gyík, és fordítva a kígyó gyöke: kígy.