, (csév-e) fn. tt. csévét. 1) Takácsok, és csapók orsója. Egy vagy két cséve fonalat felszőni. 2) Cső, azaz láteszköz, mely a láttan szabályai szerént alkotva a tárgyakat nagyítja, közelebbre hozza, vagy eltávolítja. 3) Akármely más eszköz, mely hosszukás alakkal bir, s végig lyukas. Cserépcséve az üvegházakban. Fecskendőcséve. Vascséve. Kút csévéje. 4) Némely növények csőhöz hasonló gyümölcse, szárastul, kórostul. Kukoricza- vagy törökbúza-cséve.
Rokonai: csék, cső, csěcs vagy csöcs, csűcs, csécs. Gyöke nézve hasonló hozzá a latin tub-us.