, (csig-a) fn. tt. csigát. 1) Eszköz, mely a maga tengelye körül forogható kerékből áll, s kötél vagy láncz segedelmével terhek emelésére, felhuzására, vagy leeresztésére, emberi erő kiméletéből használtatik. 2) Gyermekek játékszere, mely csiga formára alakított fa eszköz, s ostor által hajtatik, vagy (mint a búgó csiga) megperdíttetik. Csigát hajtani. Csigát csapni. 3) Néhutt csigának mondják a hosszu szekér hátulsó végén alkalmazott hengert, melynek segedelmével a nyomórúdra tekert rudazókötelet megfeszítik, s ennél fogva a felrakott terhet, pl. szénát, szalmát leszorítják. 4) A sötét századok kinzó eszköze. Csigára vonni, csigára húzni, csigán kínozni a vádlottat, a bűnöst. Csigán sem mondhatnék egyebet. Km. 5) A férgek egyik közismeretű neme, hosszukás, s alant lapos testtel, melyet vagy húsos burok, vagy kemény paizs födöz. Fejéből négy szarvacska bujik ki, melyek közől a két nagyobbiknak vége szemmel van ellátva. (Limax). 6) Szintén a csúszó férgek neméhez tartozó állatka, mely tekervényes, és csúcsra menő tekenőben lakik. (Cochlea). Lassan mász, mint a csiga. Km. Csigaparipán jár. Km. Csigapostán indúl. Km. Megvonja magát, mint a téli csiga hajlékában. Km. Magával hordja házát, mint csiga. Km. 7) l. CSIGOLYA, NYAKCSIGA.
Sínai nyelven csé am. conchae giganteae.