, (csip-tet-ő) mn. és fn. tt. csiptető-t. Általán, kétágu, rugalmas, olló- vagy fogóalakú eszköz, vagy készület, melylyel valamit öszveszorítani szoktak. Vidravas csiptetője. Bodnárok, asztalosok csiptetője. Fodrászok, hajégetők csiptetője. Különösen igy nevezik a madarászok lépfáját is, mely a rászálló madarakat megfogja.