, (csev-icz-e, azaz, sav-icz-a) fn. tt. cseviczét. A Mátra vidékén, Gömörben, stb. am. savanyúvíz, borvíz. A parádi cseviczéről az a népvélemény, hogy bizonyos Cseh nevezetű pásztor találta volna föl, honnan annyi volna, mint: Cseh vize. De minthogy a fönt említett vidékeken más savanyú vizeket is így neveznek, valószinűbb, hogy eredetileg vastaghangon savicza, volt, a sav gyöktől, s ebből lett elébb csavicza, azután vékony hangon: csevicze. Ez értelemben rokonai a savanyú rosz bort jelentő csaviszka vagy csáviszka, és csávik (vékonyhangon, csive) azaz, sóskának ennivaló savanyús szára. Szeged tájékán csevicze = czefre, melyből pálinkát főznek.