, (cser-d-ít) áth. m. cserdít-ětt. Az ít képzőjü azon kevés igék sorába tartozik, melyek nem tárgyesetet, hanem segítő névragot (némely nyelvekben az úgynevezett instrumentalist) kivánnak magok mellé. Jelenti t. i. azon működést, midőn valaki ostor nemű eszközzel, vékonyabb vagy gyöngébb hangot hoz elé. Ostorral, karikással cserdíteni. Ültess engem oda, majd közzé cserdítek én. Km. am. adj nekem hatalmat, majd élek én vele. A vastagabb hangú cserdítésnek pattantás és csattantás a neve.