, (cser-e) fn. tt. cserét. 1) Cselekvény, midőn valaki bizonyos tárgyat vagy árut másért oda enged. Csere csalával vagy csalással jár. (Km). rövidebben: csere csala (Km). Egyszer megcserélt könnyen megy cserébe. (Km). Jó cserét tenni. 2) Cserének mondják, midőn nyelvtanulás végett, vagy más nevelési tekintetből, a külön helyeken lakó szülék egymásnak általadják gyermekeiket szállásra, és élelmezésre. Cserében adni fiát, leányát. Cserét keresni. Cserében tartani más gyermekét. 3) Valamely tárgynak más általi felváltása. V. ö. CSERÉL.
Eredeti jelentése homályos; hacsak a hangutánzó tere-(ferél) szóval nem rokonítjuk, minthogy sok tereferével jár. Eléfordúl Bessenyei Györgynél (ki szabolcsi születésű volt a XVIII. századból) cserfel = tereferél. "Eridj te, nyelves lyány, ne cserfelj. (Agis tragoediája). És valóban csere-bere is tökéletesen egyezik tere-fere szóval. Cserefecsél szinte ily hangutánzó.