, fn. tt. csér-t, tb. ~ok. Göcseji és somogyi tájnyelven am. sár, honnan cséros (vastaghangu ragozással) am. sáros, sárvizes, csajbos, czafatos, csetres. E tájszóból értelmezhető a közmondás: cserben maradni, cserben hagyni valakit, Molnár A. szerint: "in luto haerentem fraudulenter deserit. Egyébiránt, mennyiben a cser jelent csávát is, a fentebbi mondatok erre is vonatkozhatnak.