, CSĚPÜ, (csěp-ű) fn. tt. csěpü-t. A kendernek, vagy lennek apraja, sűrüen öszvekuszált kóczcza, alja, mely gerebenezéskor a többi hosszu szálaktól elválik, elmarad. Olyan a haja, mint a csepü. (Km). Csepüből tekert fonal. Csepü lángjából jövendőt mondani. Csepűn csomót, tojásban szőrt keres km. azaz mindenben hasztalan munkát csinál; amabban nem szükség csomót keresni mert különben is elég van benne, itt hiába keresnél szőrt, mert nincs. Csepüvel bedugni, betömni valamely rést. Zártabb hangzóval: csöpü.
Mint sűrü szálas részekből álló testhez hasonló: gyěp, gyepü, gyap gyapju. Ide sorozható csomó is. Különben rokon vele a török üsztüpü, latin stupa, olasz stoppa, finn töppy, tappura, és általánosb értelemben a szanszkrit sztúpasz (cumulus), sztúpa-ja-mi (häufe auf. Curtius) stb.