, (csép-ěl) áth. m. csépěl-t, ritkán: cséplett. Hüvelyes veteményt, vagy gabonát csép nevü eszközzel ver, hogy a mag kijőjön hűvelyéből vagy toklászából. Szalmát csépel, (km) azaz sikeretlenül dolgozik; mondatik különösen a magtalan nejü férfiról. A gabonafajok közől a magyar rend szerént csak a rozsot szokta csépelni, minthogy ennek szalmája zsúpnak használtatik. Átv. ért. megcsépelni, elcsépelni valakit, am. jól megdöngetni, elpufogatni. Elcsépelt dolog, amit már százszor és százszor elmondottak, érdektelen, elkopott, nem új.