, (csěnd-ěs-ěd-ik) k. m. csěnděsěd-tem, ~tél, ~ětt. A zaj, nesz, lárma, szél, hánykodó hullám, stb. csillapodásnak indul, lassan-lassan szünni kezd. Csendesedik a tenger. Csendesednek az alunni készülő apró madarak. Átv. ért. az indulatról is mondatik, midőn első láza múlni, és tüze lohadni kezd. Csendesedjél szívem. Úgy látszik, már csendesedik előbbi haragja.