, fn. tt. csép-et. Mezei gazdasághoz tartozó eszköz, mely két részből áll, ú. m. hengeralaku fanyélből, és ehhez szíjjal csatolt, ide-oda mozogható rövidebb, mintegy rőfhosszuságu szinte fahengerből, melynek vége néha vaspánttal erősített, s ezt cséphadarónak, vagy csépostornak hívják. Használtatik a gabonaszemek kivált a rozs kiverésére. Csép, kapa, nyavalya, ki nem hiszi, próbálja. (Km.) Csépre, kapára termett. Cséppel ütötte agyon. Csépet forgatni. Cséppel hadarni.
A csap igének magasb hangú változata, a finnben tapan = csapok, csépelek és tappaja = cséplő. (Fábián).