, (csem-ět-e) fn. tt. csemětét. Vastaghangon: csimota. 1) A fának zsönge sarjadéka, hajtása, fakadása, termő bimbója, melyet oltásra használnak. 2) Szélesb ért. magról vagy tőről kelt fiatal fa, vagy zsenge oltovány. 3) Cserjeféle apró fa, bokor, pl. sajmeggy, galagonya. 4) Átv. ért. mondatik emberi sarjadékról, vagyis serdülő magzatokról. V. ö. CSEM, gyök (2).