, (csill-ag-os) mn. tt. csillagos-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Csillagokkal tele, melyen csillagok látszanak. Csillagos ég, csillagos éjszaka. 2) Csillagalaku jegygyel bélyegzett vagy ékesített. Csillagos gém, csillagos gyík, csillagos kereszt, csillagos kő, csillagos moh, csillagos diákocska, csillagos ló.