, (csiáp-ol) önh. m. csiápol-t. 1) Mondatik a kis csibékről, libákról, vagy más apró, idétlen, beteges madarakról, midőn sínak rínak, sipognak. 2) Csiápol a gabona, vagy más növény, midőn csak csünve, és satnyán növekedik, teng. Ezen a székelyeknél divatos értelemben rokon a csünik, csenevész szókkal.