, (csep-é-te, vagy csep-ő-te) fn. tt. csepétét. Dunán túli tájszó, am. bokros, cserjés, csalitos erdőcske. Rokon a cseplye, cseplyeteg, s azon csep gyökü szókkal, melynek sűrüen fakadó növényi vagy állati sarjakra vonatkoznak. Törökűl csöp Hindoglu szerént am. a franczia bois (fa; erdő). V. ö. CSEP, gyök.