, (csenk-esz) fn. tt. csenkesz-t, tb. ~ěk. Növénynem a háromhímesek seregéből; csészéje két polyváju, sok virágu; füzérkéi hosszukás hengerdedek, két oldalúk vagy sorosak; ondói kihegyzettek, vagy szálkavégűk, vagy kalászosak. Virágzása csenkes, azaz lecsüngő bugás. Alnemei: féloldalu vagy egyenlő bugásak. (Festuca).