, (csoda-nagy) ösz. mn. Mi rendkivüli terjedelme által csodálatot gerjeszt; szerfölött nagy. Ezen tulajdonság mindenkor aránylagi értelemben vétetik, pl. csodanagy gyermek, ki két éves korában nyolczvan fontot nyom; egy mérő lisztből sütött csodanagy kenyér.