, (csod-a-al-koz-ás) fn. tt. csodálkozás-t, tb. ~ok. Szenvedő lelki állapot, midőn az ember valamely rendkivüli, meglepő, váratlan, megfoghatatlan, természetfölöttinek látszó eseményen, látványon elbámul, annak a körülményekkel összefüggését fel nem fogja. Csodálkozásba merülni, csodálkozással eltelni.