, (csill-og-ó) mn. tt. csillogó-t. Különféle irányban visszaverődő sugarakkal fénylő. Csillogó hótömeg a havas oldalán, csillogó hold a víz tükrében; csillogó tükör, vilár; csillogó kő; aranynyal ezüsttel csillogó öltözet; csillogó fegyverek; csillogó szemek.