, (csill-ám-oz-at) fn. tt. csillámzat-ot. Általán, csiszolás, köszörülés által eszközlött fénymű bizonyos kemény állományu testeken, ú. m. fémeken, köveken, különösen aczélból készült fegyvereken, s más szereken. Puska, kard csillámzata. (Damascirung).